21 1Felele pedig Jób, és monda: 2Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett. 3Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet. 4Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem? 5Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra. 6Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet. (Jób,21 27. 28.) 7Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak? (Zsolt 73,12; Jer 12,1) 8Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt. (Zsolt 104,14.28) 9Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok. 10Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél. 11Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik. (Zsolt 29,3) 12Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének. 13Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; 14Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk! (Zsolt 147,16;148,8) 15Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte? 16Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem! (Jób 22,18) 17Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában. (Péld 13,9; Zsolt 11,6) 18Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el. (Zsolt 1,4.5) 19Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd. 20Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik. (Ésa 51,17.22; Jer 25,15) 21Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?! (Jób 26,27.28) 22Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is! (Róm 11,34) 23Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; 24Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad. (Péld 3,8) 25Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval. 26Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket. 27Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem; 28Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora? (Jób 29,25) 29Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é? 30Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul. 31Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért? 32Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él. (Jób 34,19) 33Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte. (Jób 40,1) 34Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.