Keresés a Bibliában

13 1Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette. (Jób 12,12-25) 2A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok. 3Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet. 4Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok. 5Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne. (Péld 17,27.28) 6Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire. 7Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot? (Jób 42,8) 8Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok? 9Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember? (Jób 16,11-14) 10Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók. (Jób 42,8) 11Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok? (Zsolt 119,120) 12A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak. 13Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam. (Jób 7,14.15) 14Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet? (Bir 12,3.1Sám;19,5) 15Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte! 16Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe. (Zsolt 1,5;5,6.7) 17Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat. 18Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam. 19Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék. (Jób 16,9) 20Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el. (Zsolt 102,11) 21Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem. (Jób 7,14) 22Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj. 23Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra! (Róm 12,15) 24Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül? (Zsolt 8,15) 25A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é? 26Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?! (Zsolt 25,7;90,8) 27Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait? (Jób 33,11) 28Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet