Keresés a Bibliában

13Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe. (Csel 14,15;26,20.1Thess;1,9.10;Csel 16,31;19,4) 14Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének. (Luk 23,2; Ján 19,12) 15És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok. (Luk 4,16.17) 16Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg. (Fil 2,17; Csel 21,13;Csel 9,15; Gal 1,15.16) 17Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által. (Csel 7,17.2Móz;1,7.9;2Móz 6,6;12,41) 18És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a pusztában. (2Móz 16,2.35; Zsolt 95,10) 19És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik. (5Móz 7,1; Józs 3,10;Józs 13,14.1.2) 20És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig; (Bir 2,16;3,9) 21Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig. (1Sám 8,5;1Sám 9,15.17;10,1) 22És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi. (1Sám 13,13.14; Zsolt 89,21.22) 23Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust; (Ésa 9,6.7;11,1.2; Jer 23,5.6; Róm 1,3;Csel 5,31) 24Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének. (Csel 10,37; Luk 3,3; Márk 1,4) 25És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját. (Luk 3,15.16; Ján 1,20) 26Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett. (Csel 2,39;3,26;5,20;10,36) 27Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték. (Ésa 53,1; Zsolt 22,8.9.13.19; Csel 3,13-18) 28És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg. (Luk 23,14-23; Ján 18,38) 29És mikor mindazokat elvégezték, a mik ő felőle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték. 30De az Isten feltámasztá őt halottaiból: 31És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép előtt. (Luk 24,36-42; Ján 20,1; Ján 21,1;Csel 1,8;3,15;10,40.41) 32És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust: (Csel 3,22-26.1Móz;22,18) 33Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged. (Zsolt 2,7; Róm 1,4; Zsid 1,5) 34Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait. (Róm 6,9;Ésa 55,3.2Sám;7,16; Zsolt 89,29.30) 35Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. (Zsolt 16,10; Csel 2,27.31) 36Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott. (1Kir 2,10; Csel 2,29) 37De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást. (Róm 3,26; Csel 14,16;Tit 2,11-13; Csel 14,15) 38Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata: (Csel 2,38;5,31;10,43; Luk 24,47; Eféz 1,7) 39És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul. (Jóel 2,28) 40Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak: (Hab 1,5) 41Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek. (2Kor 5,21) 42Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket. (Csel,13 4.) 43Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. (Mát 23,15; Csel 2,10;6,5;10,2;13,16.26;Csel 11,23) 44A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására, (Csel 20,34.1Kor;4,12.2Thess;3,8) 45Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva. (Jak 4,4) 46Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. (Csel 13,26;Csel 18,6;28,28; Mát 8,10-12) 47Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. (Ésa 49,6; Márk 16,15; Luk 2,32) 48A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének. (Róm 8,29-30; Eféz 1,4-6.11.1Pét;1,2) 49Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban. (1Kor 1,14) 50A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból. (Csel 16,9.10) 51Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba. (Mát 10,14; Márk 6,11; Luk 9,5;10,11; Csel 18,6) 52A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.

KNB SZIT STL BD RUF KG