21 ¹Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala. ^{(1Móz 17,19;18,10) 2}Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten. ^{(Zsid 11,11;1Móz 18,10.14) 3}És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak: ⁴És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten. ^{(1Móz 17,10-12) 5}Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák. ⁶És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam. ⁷Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére. ⁸És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték. ⁹Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala, ¹⁰Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal. ^{(Zsid 11,18; Gal 4,30) 11}Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért. ¹²De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod. ^{(Róm 9,1; Gal 4,30) 13}Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő. ^{(1Móz,21 18.) 14}Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában. ¹⁵Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá. ¹⁶És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra. ¹⁷Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van. ¹⁸Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt. ^{(1Móz,21 13. 1Móz 25,16.) 19}És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek. ²⁰És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá. ²¹Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről. ²²És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. ^{(1Móz 26,26-33) 23}Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál. ²⁴És monda Ábrahám: Én megesküszöm. ²⁵Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái. ^{(1Móz 26,15.18) 26}És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma. ²⁷Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének. ²⁸És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot. ²⁹És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál? ³⁰És felele Ábrahám: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat. ³¹Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten. ^{(1Móz 26,33) 32}Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére. ³³Ábrahám pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét. ³⁴És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet