Keresés a Bibliában

16 1Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt. (2Sám 6,17) 2És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet. (1Kir 8,55-61) 3És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot. (2Sám 6,19) 4És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét. 5Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala; (1Krón 15,19) 6Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt. (4Móz 10,8) 7Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe. (1Krón,16 8-36. Zsolt. 105,1.) 8Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait. (Ésa 12,4.5) 9Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól. 10Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik. 11Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen. 12Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről. (Zsolt 78,12-27) 13Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai! (1Móz 25,23-26) 14Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei! 15Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig; (1Móz 15,1-21;17,9-14) 16A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről. (1Móz 17,9-24.1Móz;13,14-17;1Móz 26,2.3) 17Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül, (1Móz 28,13) 18Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek. 19Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön; (1Móz 34,30) 20Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba: (1Móz 20,1;26,1;35,1) 21Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök. (1Móz 35,5;1Móz 20,3.18) 22Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok. (1Móz 20,7) 23Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását. (Zsolt 96,1) 24Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait; 25Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett; 26Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket. (Ésa 42,5) 27Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén. 28Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget! (Zsolt 29,1) 29Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében. 30Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék. 31Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik! 32Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van. 33Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet. 34Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága. (Zsolt 107,1;118,1) 35És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben! (1Krón 15,13) 36Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat. 37Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak, (1Krón 16,5) 38Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak. (1Krón 13,13.14) 39Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala; (1Krón 29,22.2Sám;8,17;1Kir 3,4) 40Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek, (2Móz 29,38-43) 41Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló. (1Krón 15,19) 42És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé. 43Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja. (2Sám 6,20-23)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet