14 1Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok. (1Kor 12,31;1Kor 12,10) 2Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat. (Luk 23,31) 3A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra. (Eféz 6,10.1Pét;5,8) 4A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi. (Csel 16,8;Csel 14,27) 5Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön. (4Móz 11,29;1Kor,14 2.) 6Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok? (1Kor 12,18) 7Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár czitera, nem adnak megkülönböztethető hangokat, mimódon ismerjük meg, a mit fuvoláznak vagy cziteráznak? (1Kor 1,18) 8Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra? (4Móz 10,9) 9Azonképen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni. (1Kor 4,2) 10Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen. (1Kor 5,12) 11Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem. (1Kor 9,2.3) 12Azonképen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok. (Jer 31,33) 13Azért a ki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza. (1Kor 12,10) 14Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen. (Csel 16,14;Ján 15,15) 15Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is. (Eféz 5,19) 16Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz? (2Móz 24,12;2Móz 34,30.33) 17Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból. (Ésa 55,10;Hós 10,12) 18Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni; (Róm 1,17;3,21) 19De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken. (Kol 2,17) 20Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek. (Eféz 4,14;Róm 16,19; Mát 18,3) 21A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr. (5Móz 28,49; Ésa 28,11.12) 22A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek. (2Móz 34,33.35) 23Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy őrjöngtök? (Ésa 6,10;1Kor,14 13.) 24De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik, (Jer 45,3; Ezék 7,26) 25És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek. (Róm 11,23.25.26) 26Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. (Eféz 4,12;1Kor 12,8.9.10) 27Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg: (1Kor 13,12) 28Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek. (1Kor 3,6;1Kor 7,25) 29A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg. (1Thess 2,5;1Kor 2,17) 30De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson. (1Kor 1,18) 31Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen; (Zsid 1,3; Kol 1,15) 32És a prófétalelkek engednek a prófétáknak; (1Kor 12,9.10.11) 33Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében. (1Móz 1,2.3;2Pét 1,19) 34A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja. (1Tim 2,12;1Kor 11,3; Eféz 5,22; Kol 3,18; Tit 2,5.1Móz;3,16) 35Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben. (1Kor 1,8;7,5;1Kor 1,11) 36Avagy ti tőletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el? (Zsolt 37,24.33; Mik 7,7-9) 37Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy a miket néktek írok, az Úr rendeletei azok. (1Ján 4,6) 38A ki pedig tudatlan, legyen tudatlan. (Zsolt 44,23; Róm 8,36) 39Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok. (1Kor,14 1. 3. 12.) 40Mindenek ékesen és jó renddel legyenek. (Kol 2,5)