9 1De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. (Ésa 8,20; Máté 4,13-16) 2A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! (Ésa 42,1-7;26,19;60,1) 3Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. (Zsolt 126,3;4,8;68,13;119,162) 4Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; (Bir 7,22-25; Ésa 10,26; Zsolt 83,10) 5Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen; 6Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! (Luk 1,32.33;2,10.11;Jer 23,5.6) 7Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt! (Ésa 1,27;Ésa 37,32.2Kir;19,31) 8Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben, (Ésa 9,12.17.21;10,4;5,25) 9Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva: 10Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre! 11De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja; (2Kir 16,9) 12A Sziriabeliek elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. (2Kir 15,29; Ésa 5,25) 13Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték; (Jer 5,3) 14Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon. (Ésa 3,3.4) 15A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól. 16Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek. (Ésa 3,13; Jer 6,14; Máté 23,13) 17Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. (Zsolt 86,1;5,2;3,4) 18Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg az füst oszlopában. (Ésa 47,14; Máté 3,12) 19A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián nem könyörül, (Ésa 13,9.10;Jer 16,6.9) 20Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik, (Jer 19,9) 21Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.