14 1Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja őket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak; (1Móz 25,14.1Krón;1,30) 2És felveszik őket a népek, és elviszik őket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja őket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivőik, és uralkodnak nyomorgatóikon. (Ésa 44,28;45,1-7;46,11; Ezsdr 1,2.7; Jób 41,19-21; Zsolt 18,43) 3És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett, 4E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn! (Bir 8,5; Jób 6,19.20) 5Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét. 6A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul. (Ésa 16,14) 7Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek. (Ésa 10,19) 8Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jő favágó ellenünk. (Ésa 37,24) 9Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait; 10Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél! 11Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók! (Jób 17,13) 12Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál! (Jób 7,10;8,18; Zsolt 103,16) 13Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. (Ésa 10,13;37,24.2Thess;2,4) 14Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz. (Zsolt 22,7; Jób 25,6) 15Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe! (1Kir 7,2) 16A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg? (2Krón 32,3.4) 17A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza! 18A népeknek minden királyai dicsőségben nyugosznak, kiki az ő sírjában, (Ésa 35,7;30,25;44,3.4; Zsolt 107,35) 19Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest! 20Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva sem! (Ésa 22,16; Jób 18,17-21) 21Készítsetek öldöklést az ő fiainak atyáik vétkéért, hogy fel ne keljenek, és örökségül bírják e földet, és városokkal töltsék be e földnek színét! (Ésa 5,9) 22És felkelnek ő ellenök, szóla a seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr; 23És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprőjével, szól a seregeknek Ura. 24Megesküdött a seregeknek Ura, mondván: Úgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém: (Ésa 42,17) 25Megrontom Assiriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, és terhe válláról eltávozik. (Ésa 9,4;10,27) 26Ez az elvégezett tanács az egész föld felől, és ez ama felemelt kéz minden népek fölött. (Ésa 9,12.17.21;10,4;5,25) 27Mert a seregek Ura végezte, és ki teszi azt erőtelenné? Az ő keze fel van emelve; ki fordítja el azt? (Ésa 48,6;43,10.12) 28A mely esztendőben meghalt Akház király, akkor lőn e jövendölés. 29Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verőnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jő ki, a melytől szárnyas sárkány származik. (Zsolt 115,4-8) 30És legelnek a szegényeknek elsőszülöttei, és a szűkölködők bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik. (Zak 10,4) 31Jajgass kapu, kiálts város! remeg egész Filisztea, mivel füst jő észak felől; és nem marad el seregeiből egy sem! (Ésa 5,26) 32És mit felelnek a népek követei? Azt, hogy az Úr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei. (Ésa 69,1;50,4)