49
1Hallgassatok rám, szigetek,
és figyeljetek, népek, a távolból!
Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva,
anyám méhétől emlegette nevem.
2Olyanná tette számat, mint az éles kard,
keze árnyékában rejtett el engem;
olyanná tett, mint a hegyes nyíl,
tegzébe dugott engem.
3Így szólt hozzám: »Szolgám vagy,
Izrael, benned fogok megdicsőülni.«
4De én azt mondtam: »Hasztalan fáradoztam,
hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet.
De igazságom az Úrnál van,
és munkám jutalma Istenemnél.«
5Most pedig így szól az Úr,
aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem,
hogy visszavezessem hozzá Jákobot,
és Izrael hozzá gyűljön;
mert becses vagyok az Úr szemében,
és Istenem lett az én erőm;
6ezt mondta: »Kevés az, hogy szolgám légy,
hogy helyreállítsd Jákob törzseit,
és Izrael maradékát visszatérítsd;
a nemzetek világosságává teszlek,
hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.«
Jegyzetek
49,1 A szolgát, Izraelt, Isten választotta, Ő adta ajkára a szót, hogy világosságot vigyen a nemzeteknek. Bár úgy tűnik, fáradozása hiábavaló, Isten mégsem fogja hagyni, hogy népe elbukjon.
49,3 Az Izrael szó néhány héber kéziratból hiányzik.
49,5 A szolga (itt egy próféta), akinek Izrael ellenállt, most a pogányokhoz kap küldetést.