16Mikor aztán megérkeztünk Rómába, megengedték Pálnak, hogy magánházban lakjon katonai őrizet mellett.
17Harmadnapra összehívta a zsidók főembereit. Amikor összegyűltek, így szólt hozzájuk: »Testvérek, férfiak, nem tettem ugyan semmit sem a nép vagy az ősi szokás ellen, mégis megkötözve adtak át Jeruzsálemben a rómaiak kezébe.
18Miután vizsgálatot tartottak ügyemben, el akartak bocsátani, hisz nincs semmi főbenjáró vétkem.
19Mivel azonban a zsidók tiltakoztak, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni. Nem azért, mintha vádolnám valamivel nemzetemet.
20Emiatt kértem, hogy lássalak titeket és beszéljek veletek. Ezek a kötelek ugyanis Izrael reménysége miatt vesznek körül engem.«
30Ő pedig két álló esztendeig ott maradt bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik hozzá betértek.
31Közben hirdette Isten országát, s bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról.
Jegyzetek
28,16 A nem főbenjáró bűnösök kiváltsága volt az ún. szabad őrizet. Ez azt jelentette, hogy egyik karját őrének karjához kötötték egy kötéllel. Mivel őrei váltották egymást, Pálnak gyakran adódik lehetősége arra, hogy az evangéliumot számos római alkalmazottnak hirdesse (Filem 1,10-11). A szabad őrizet alatt lévő foglyok – az őrrel együtt – saját otthonukban vagy barátaiknál lakhattak.
28,31 Pál minden alkalmat és lehetőséget felhasznál arra, hogy hirdesse Isten országát, amely elérkezett Jézus eljövetelével, tanításával és tetteivel: a szenvedéssel és a feltámadással. Nincs tehát okunk arra, hogy más, újabb üdvözítő eseményekre várjunk a földön; feladatunk, hogy elfogadjuk a Jézus Krisztusban elérkezett megváltást. Pál kétévi fogság után feltehetően kiszabadult, és újabb missziós utakra indult. Valószínűleg járt Hispániában is; elment Krétára, bejárta az Égei-tenger környékét. Végül ismét fogságba került (második római fogság), és 67-ben lefejezték (római polgárt nem volt szabad keresztre feszíteni).