Keresés a Bibliában

Állhatatosság a szenvedésben.

12 1Ezért mi is, akiket ekkora sereg hitvalló vesz körül, vessünk el minden terhet, különösen a csábító bűnt, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát. 2Tekintsünk föl a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra, aki a fölkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el, anélkül hogy a gyalázattal törődött volna, s most Isten trónjának jobbján ül. 3Gondoljatok csak őrá, aki a bűnösök részéről ilyen ellentmondást viselt el, hogy el ne lankadjatok és bensőtökben el ne csüggedjetek. 4A bűn ellen vívott harcotokban még nem álltatok ellen véretek ontásáig, 5és megfeledkeztetek a vigasztalásról,
mely hozzátok, mint fiakhoz szól:
„Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését,
s ne csüggedj el, ha korhol. 6Mert megfenyíti az Úr, akit szeret,
s megostorozza minden fiát, akit befogad.” 7A fenyítések közt is maradjatok állhatatosak. Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Melyik az a fiú, akit atyja meg ne fenyítene? 8Ha fenyítés nélkül maradtok, amiben pedig mindenki részesül, akkor fattyak vagytok, nem fiak. 9Testi atyáink is megfenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy éljünk? 10Azok néhanapján kényükre-kedvükre fenyítettek meg minket, ő viszont javunkra, hogy szentségének részeseivé legyünk. 11A jelenben ugyan minden fenyíték inkább szomorúságot okoz, mint örömet, később azonban az igaz élet és a béke gyümölcsét hozza annak, aki elviselte. 12Ezért feszítsétek meg a lankadt karokat és roggyant térdeket, 13a görbe utakon pedig járjatok egyenesen, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék, hanem inkább meggyógyuljon.

Óvás az elpártolástól.

14Törekedjetek békességben élni mindenkivel, törekedjetek az igaz életre. Enélkül senki sem látja meg az Urat. 15Ügyeljetek arra, hogy Isten kegyelmét senki el ne hanyagolja, hogy valami mérges gyökér föl ne szökkenjen, kárt ne okozzon és senkit meg ne fertőzzön. 16Senki se legyen parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségét. 17Hiszen tudjátok, hogy mikor később szerette volna az áldást, elutasításban volt része, s nem sikerült az elhatározáson változtatnia, noha könnyek közt kísérelte meg. 18Ti nem járultatok kézzelfogható hegyhez, lobogó tűzhöz, homályhoz, sötétséghez vagy förgeteghez, 19sem harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz, melynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ne szóljon hozzájuk tovább a szó. 20Nem tudták ugyanis elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, kövezzék meg.” 21Oly rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: „Rémület és reszketés fog el.” 22Ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, 23az elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, akik föl vannak jegyezve a mennyben, mindenek bírájához, Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, 24az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz és a meghintés véréhez, mely hathatósabban kiált, mint Ábelé. 25Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok a hozzátok szólót. Ha ugyanis nem menekültek meg azok, akik a földön szólót elutasították, mennyivel kevésbé mi, akik a mennyből szólótól fordulunk el. 26Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig azt ígéri: „Még egyszer, s akkor nemcsak a földet, hanem az eget is megrendítem.” 27Ez a „még egyszer” jelzi a változékony dolgoknak, vagyis a teremtményeknek átalakulását, hogy megmaradjon, ami változtathatatlan. 28Mivel tehát változtathatatlan országot nyertünk, legyünk hálásak és szolgáljunk Istennek tetszően, tisztelettel teljes félelemmel. 29A mi Istenünk ugyanis emésztő tűz.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF