A zsidó nép sorsa

Az apostol együttérez népével.

9 ¹Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom lelkiismeretem tanúsága szerint a Szentlélekben: ²nagy az én keservem és szüntelen szívem fájdalma. ³Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért. ⁴Övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. ⁵Övék az ősatyák, és test szerint közülük való Krisztus, aki mindenekfölött való, mindörökké áldott Isten. Ámen.

A zsidó nép és Isten ígéretei.

⁶Arról szó sincs, hogy Isten szava megdőlt volna. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik. ⁷És nem is mindnyájan Ábrahám gyermekei azért, mert leszármazottjai. Inkább: „Izsák utódait hívják ivadékoknak.” ⁸Más szóval: nem a testnek gyermekei gyermekei Istennek, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak. ⁹Az ígéret ugyanis így hangzik: „Akkor eljövök és Sárának fia lesz.” ¹⁰De nemcsak nála volt így, hanem Rebekánál is, aki Izsák atyánktól együtt foganta fiait. ¹¹Mielőtt azonban világra jöttek volna, s mielőtt még jót vagy rosszat tettek volna – hogy érvényesüljön Isten szabad választása, ¹²mely a tettektől függetlenül csak a meghívó akaratától függ –, Rebeka ezt a kijelentést kapta: „Az idősebb szolgál majd az ifjabbnak.” ¹³Írva van ugyanis: „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.”

Isten szabad választása.

¹⁴Mit szóljunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? ¹⁵Szó sincs róla! Hiszen megmondta Mózesnek: „Irgalmazok, akinek irgalmazok, és könyörülök, akin könyörülök.” ¹⁶Tehát nem azon múlik, aki erőlködik vagy aki törtet, hanem az irgalmas Istenen. ¹⁷Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: „Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy híre terjedjen nevemnek világszerte.” ¹⁸Így hát akinek akar, irgalmaz, és akit akar, megátalkodottá tesz. ¹⁹Erre ezt az ellenvetést teszed: „Miért von felelősségre akkor mégis? Hiszen ki állhat ellen akaratának?” ²⁰Ember, ki vagy te, hogy perbe szállj az Istennel? Mondhatja-e a mű mesterének: miért alkottál engem ilyennek? ²¹Vagy nem a fazekastól függ, hogy ugyanabból az anyagból egyik edényt díszesnek, a másikat közönségesnek készíti? ²²Ha tehát Isten nagy türelemmel elviselte a harag edényeit, melyeket pusztulásra szánt, nem azért tette-e, hogy megmutassa haragját és kinyilvánítsa hatalmát? ²³Ha viszont az irgalom edényein, melyeket a dicsőségre készített, dicsőségének gazdagságát akarja megmutatni? ²⁴Ezek közé hívott meg minket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is.

Isten új népe.

²⁵Ozeásnál így szól: „Népemnek hívom azt, amely nem népem,
s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem,
(s irgalmat nyertnek azt, amely irgalom híján volt). ²⁶Ahelyett, hogy azt mondanák nekik:
nem vagytok az én népem,
az élő Isten fiainak hívják majd őket.” ²⁷Izajás pedig fennszóval hirdeti Izraelről: „Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövenye, csak a maradék üdvözül.” ²⁸Beteljesíti és hamarosan végre is hajtja a földön jövendölését az Úr. ²⁹Azt is előre megmondta Izajás:
„Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma,
és Gomorrához hasonlóan jártunk volna.”

A zsidó nép bűnössége.

³⁰Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek megigazulásra, megigazulást nyertek, mégpedig a hit által igazultak meg. ³¹A zsidó nép viszont, mely a törvényből eredő megigazulásra törekedett, nem jutott el a törvény teljesítésére. ³²Ugyan miért nem? Mert nem a hit által, hanem tettekkel akarta elérni. Megbotlottak a botlás kövében, ³³amint írva van:
„A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, szégyent nem vall, aki hisz benne.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet