Keresés a Bibliában

A mennyei dicsőség.

18Az a véleményem, hogy a jelen szenvedések nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, mely nyilvánvalóvá lesz rajtunk. 19A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja. 20Hiszen a természet is hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem amiatt, aki alávetette. 21De megmarad az a reménye, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul Isten fiainak dicsőséges szabadságára. 22Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. 23De nem csak az, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi is sóhajtozunk és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. 24Meg vagyunk ugyan váltva, de még reménységben élünk. A remény azonban, amit beteljesedni látunk, nem remény. 25Hiszen ki remélné azt, amit lát? Ha tehát reméljük, amit nem látunk, akkor várjunk csak türelemmel.

KNB SZIT STL BD RUF KG