Keresés a Bibliában

KNB SZIT BD RUF UF KG

1. fejezet

Pál, Krisztus Jézus szolgája, a meghívott apostol, akit Isten evangéliumának hirdetésére választott ki, melyet már a szent iratokban prófétái által előre meghirdetett Fiáról >>

2. fejezet

Nincs tehát mentség számodra, bárki légy is, te ember, aki másokat megítélsz. Mikor ugyanis mást megítélsz, önmagadat marasztalod el, hiszen ugyanazt teszed, te, aki ítélkezel. Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan sújt azokra, akik ilyesmit tesznek. >>

3. fejezet

Mi előnye van tehát a zsidónak? S mi haszna a körülmetélésnek? Minden tekintetben sok. Először is az, hogy Isten rájuk bízta kinyilatkoztatását. >>

4. fejezet

Kérdezzük csak meg mire jutott test szerinti ősatyánk, Ábrahám? Ha ugyanis Ábrahám tettei által igazult meg, akkor volna mivel dicsekednie. De Isten előtt nincs neki mivel. >>

5. fejezet

Miután tehát a hit által megigazultunk, éljünk békében az Istennel Urunk Jézus Krisztus által. Általa, a hit segítségével, utunk nyílt a kegyelemhez, amelyben élünk és dicsekszünk is Isten (fiai) dicsőségének reménységével. >>

6. fejezet

Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk a bűnben, hogy túláradjon a kegyelem? Szó sincs róla. Hiszen már meghaltunk a bűnnek. Hogyan élhetnénk hát továbbra is benne? >>

7. fejezet

Nem tudjátok, testvérek – hiszen olyanokhoz szólok, akik ismerik a törvényt –, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? A férjes asszonyt például törvény köti életben lévő férjéhez, férje elhunytával azonban fölszabadul a férj törvénye alól. >>

8. fejezet

Nincs tehát már semmi ítéletre méltó azokban, akik Krisztus Jézusban élnek, (s nem a test szerint). Hiszen a lélek törvénye, melyet a Jézus Krisztusban való élet ad, fölszabadított téged a bűnnek és a halálnak törvénye alól. >>

9. fejezet

Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom lelkiismeretem tanúsága szerint a Szentlélekben: nagy az én keservem és szüntelen szívem fájdalma. >>

10. fejezet

Szívem vágya és könyörgésem az Istenhez, hogy üdvözüljenek. Tanúságot teszek róluk, hogy van bennük buzgóság Istenért, de hiányzik a helyes megértés. >>

11. fejezet

Azt kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla! Hisz én is izraelita vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből. Isten nem vetette el népét, melyet öröktől fogva kiválasztott. Nem tudjátok mit mond az Írás Illés történetében, mikor így vádolta Izraelt Isten előtt: >>

12. fejezet

Testvérek, Isten irgalmára kérlek titeket: adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen értelmes istentiszteletetek. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával, hogy fölismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi kedves neki, és mi a tökéletes. >>

13. fejezet

Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Nincs ugyanis hatalom, csak Istentől. Ahol hatalom van, azt Isten rendelte. Aki tehát szembeszáll a hatalommal, Isten rendelésének szegül ellene. Az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet. >>

14. fejezet

Karoljátok föl az aggályos lelkiismeretűt, anélkül hogy fölfogását elítélnétek. Van, aki azt hiszi, hogy mindent ehet, az aggályos azonban csak zöldségfélével táplálkozik. >>

15. fejezet

Nekünk erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük az aggályosok gyarlóságát, s ne a magunk javát keressük. Törekedjék mindegyikünk felebarátja kedvére, javára és épülésére. Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét. >>

16. fejezet

Ajánlom nektek nővérünket, Főbét, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll. Fogadjátok őt szentekhez méltóan az Úrban és támogassátok őt, amiben csak rátok szorul, mert ő is soknak volt támasza, nekem magamnak is. >>

Mt - Mk - Lk - Jn - ApCsel - Róm - 1Kor - 2Kor - Gal - Ef - Fil - Kol - 1Tessz - 2Tessz - 1Tim - 2Tim - Tit - Filem - Zsid - Jak - 1Pét - 2Pét - 1Ján - 2Ján - 3Ján - Júd - Jel