Keresés a Bibliában

20 1Hasonlít a mennyek országa a gazdaemberhez, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. 2Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőbe. 3Mikor három óra tájban kiment, látta, hogy mások is tétlenül ácsorognak a piacon. 4Így szólt hozzájuk: menjetek ti is szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. 5Azok elmentek. Hat és kilenc óra körül újra kiment és ugyanúgy tett. 6Mikor pedig tizenegy óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? 7Senki sem fogadott föl minket, felelték. Menjetek ti is Szőlőmbe, mondta nekik. 8Estére kelve így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: hívd össze a munkásokat és add ki bérüket az utolsókon kezdve az elsőkig. 9Jöttek tehát azok, akik tizenegy óra tájban álltak munkába és fejenkint egy dénárt kaptak. 10Mikor pedig az elsők jöttek, azt hitték, hogy többet fognak kapni, de ők is egy-egy dénárt kaptak. 11Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a szőlősgazda ellen: 12ezek az utolsók egy óra hosszat dolgoztak csak, mondták, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük. 13Barátom, felelte egyiküknek, nem vagyok veled
igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? 14Fogd, ami a tiéd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. 15Vagy nem tehetem az enyémmel azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok? 16Így lesznek az utolsókból elsők s az elsőkből utolsók.” (Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.) 17Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.
Jézus elindult Jeruzsálem felé. Útközben félrevonta tizenkét (tanítványát) 18s figyelmeztette őket: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és az írástudók kezébe adják az Emberfiát. 19Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és megfeszítsék őt, de harmadnapra föltámad.”

Zebedeus fiai.

20Akkor odajött Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen valamit. „Mit akarsz?” – kérdezte. 21Ő így felelt: „Intézd úgy, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban.” 22Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom?” „Készek vagyunk”, felelték. 23Erre így szólt hozzájuk: „Kelyhemből ugyan inni fogtok, de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert azoknak jár, akiknek Atyám készítette.” 24Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt a két testvérre. 25Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. 26Köztetek azonban ne így legyen, 27hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki első akar lenni, legyen cselédetek. 28Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért.”

A jerikói vakok.

29Mikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg követte. 30Az útfélen két vak ült. Amikor meghallották, hogy Jézus megy arra, kiáltozni kezdtek: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” 31A nép csitította őket, hogy hallgassanak. 32De ők annál jobban kiabáltak: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” 33Jézus megállt, magához hívta őket és megkérdezte: „Mit tegyek veletek?” 34„Uram, felelték, hogy megnyíljék a szemünk.” Jézus könyörületre indulva megérintette szemüket. Azonnal visszanyerték látásukat és követték őt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF