Keresés a Bibliában

Urunk színeváltozása.

17 1Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. 2Ott színében elváltozott előttük. Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündökölt, mint a fény. 3Egyszerre csak megjelent nekik Mózes és Illés, amint beszélgettek vele. 4Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó, nekünk itt! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” 5Szavai közben fényes felhő takarta el őket és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” 6Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. 7De Jézus hozzájuk lépett és megérintette őket: „Keljetek föl, ne féljetek!” 8Föltekintve senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.

Illés eljövetele.

9A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek el ne mondjátok a látomást, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad.” 10A tanítványok megkérdezték: „Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?” 11Ő így felelt: „Illés ugyan eljön és helyreállít mindent. 12Én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl s kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” 13Akkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt.

A holdkóros fiú.

14Mikor visszatértek a néphez, egy ember lépett hozzá és ezekkel a szavakkal hullott térdre előtte : 15„Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. 16Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” 17Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide!” 18Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle és a gyermek attól az órától fogva egészséges lett. 19Erre a tanítványok Jézushoz mentek, mikor egyedül volt és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni azt?” 20Ő így felelt: „Mert gyönge a hitetek. Bizony mondom nektek: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag s azt mondjátok e hegynek itt: menj innét amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. 21De ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.”

Jézus ismét megjövendöli szenvedését.

22Miközben Galileában vándoroltak, Jézus azt mondta nekik : „Az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie. 23Megölik, de harmadnapra föltámad.” Erre igen elszomorodtak.

A templomadó.

24Mikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak és megkérdezték : „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” 25„De igen”, felelte. Mikor hazaért, Jézus megelőzte őt kérdésével. „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől? 26„Az idegenektől” – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. 27De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot s az első rákapó halat húzd ki. Nyisd ki a száját: találsz benne egy sztatért. Vedd ki és add oda nekik magamért és érted.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF