Az utolsó vacsora

A főtanács határozata.

14 ¹Két nappal a húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe előtt, a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg őt cselvetéssel. ²„Ne az ünnepnapon, mondták, mert esetleg zavargás támadhat a nép között.”

Jézus Betániában.

³Amikor Betániában a leprás Simon házában tartózkodott és éppen asztalnál ült, odalépett hozzá egy asszony. Alabástromedényben valódi drága illatos nárduszolajat hozott, és feltörve az alabástromedényt, tartalmát a fejére öntötte. ⁴Néhányan bosszankodni kezdtek: „Mire való ez a pazarlás az illatszerrel? ⁵Háromszáz dénárnál többért el lehetett volna adni és árát ki lehetett volna osztani a szegények között” – támadtak rá. ⁶Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok békében! Mit bántjátok? Hiszen jót tett velem. ⁷Szegények mindig lesznek veletek és tehettek velük jót, amikor csak akartok, én azonban nem leszek mindig veletek. ⁸Ez azt tette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre. ⁹Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett.”

Júdás eladja Mesterét.

¹⁰Ezután karióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt. ¹¹Azok ennek hallatára igen megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki érte. Kereste tehát a kedvező alkalmat, hogy kiszolgáltassa nekik.

A húsvéti vacsora.

¹²Az első kovásztalan napon, amikor le szokták vágni a húsvéti bárányt, tanítványai megkérdezték: „Hová menjünk? Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?” ¹³Ő elküldte két tanítványát ezzel a megbízatással: „Menjetek a városba. Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. ¹⁴Menjetek utána és ahova bemegy, ott mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? ¹⁵Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet. Ott készítsétek el.” ¹⁶A tanítványok elmentek és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. ¹⁷Amikor beesteledett, odajött a tizenkettővel. ¹⁸Asztalhoz ültek. Miközben ettek, Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, egy közületek, aki velem eszik, elárul engem.” ¹⁹Erre elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok?” ²⁰De ő így válaszolt: „Egy tizenkettőtök közül, aki velem a tálba nyúl. ²¹Az Emberfia elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.”

Az eukarisztia alapítása.

²²Étkezés közben kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” ²³Azután fogta a kelyhet, hálát adott és nekik adta. Mindnyájan ittak belőle. ²⁴Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok. ²⁵Bizony mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában.”

Péter tagadásának megjövendölése.

²⁶Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére. ²⁷Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem (az éjjel). Az Írás ugyanis azt mondja: megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. ²⁸De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában.” ²⁹Péter azonban fogadkozni kezdett: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én ugyan nem.” ³⁰Mire Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.”

Jézus szenvedése

³¹De Péter tovább fogadkozott: „Ha meg is kellene halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkoztak a többiek is.

Jézus halálfélelme.

³²Közben a Getszemáni nevű majorba érkeztek. „Üljetek le itt, amíg én imádkozom” – mondta tanítványainak. ³³Csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett. ³⁴„Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok.” ³⁵Kicsit tovább ment és földre borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az óra. ³⁶„Abba, Atyám, szólt, neked minden lehetséges: vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.” ³⁷Akkor visszament, de alva találta őket. Erre rászólt Péterre: „Simon! Alszol? Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem? ³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.” ³⁹Másodszor is elvonult és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. ⁴⁰Visszatérve megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. Nem is tudták mit válaszoljanak neki. ⁴¹Amikor harmadszor is visszatért, így szólt hozzájuk: Aludjatok csak és nyugodjatok! ⁴²Elég volt! Itt az óra! Az Emberfia most bűnösök kezére kerül. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem!”

Jézust elfogják.

⁴³Még beszélt, amikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapok, az írástudók és a vének megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. ⁴⁴Az áruló ebben a jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizettel.” ⁴⁵Amikor odaért, mindjárt Jézushoz lépett. „(Üdvözlégy,) Mester!”, szólt és megcsókolta. ⁴⁶Erre kezet emeltek Jézusra és foglyul ejtették. ⁴⁷A körülállók közül egy kirántotta kardját, rásújtott a főpap szolgájára és levágta fülét. ⁴⁸Ezután Jézus így szólt hozzájuk: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. ⁴⁹Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. Az Írásnak azonban be kell teljesednie.” ⁵⁰Erre (a tanítványok) valamennyien elhagyták őt és elfutottak. ⁵¹Egy ifjú azonban követte. Csupasz testén nem volt egyéb egy lepelnél. ⁵²Mikor el akarták fogni, otthagyta a leplet és meztelenül elfutott.

Jézus a főtanács előtt.

⁵³Jézust a főpaphoz kísérték. Ott gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók. ⁵⁴Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Ott leült a szolgák közé és a tűznél melegedett. ⁵⁵A főpapok az egész főtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak. ⁵⁶Jóllehet többen hamisan tanúskodtak ellene, tanúságuk nem egyezett meg. ⁵⁷Azután fölálltak még néhányan és ezt a hamis tanúságot tették ellene: ⁵⁸„Mi hallottuk, hogy azt mondta: lerontom ezt a kézzel épített templomot és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz műve.” ⁵⁹De ebben sem egyezett meg tanúságuk. ⁶⁰Akkor a főpap a középre lépett és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” ⁶¹Ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte: „Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) fia?” ⁶²„Én vagyok”, felelte Jézus. „Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.” ⁶³A főpap erre megszaggatta ruháját: „Mi szükségünk van még tanúkra? – kérdezte. ⁶⁴Hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok egyhangúlag méltónak ítélték a halálra. ⁶⁵Erre néhányan leköpdösték és arcát eltakarva ököllel ütötték: „Találd el, ki volt az!” – gúnyolták. Még a szolgák is arcul verték.

Péter tagadása.

⁶⁶Miközben Péter kinn ült az udvaron, arra ment a főpap egyik cselédlánya. ⁶⁷Látva, hogy Péter ott melegszik, szemügyre vette: „Te is a názáreti Jézussal voltál”, jegyezte meg. ⁶⁸Ő azonban tagadta: „Nem tudom és nem is értem, mit beszélsz.” Amikor kiment az előcsarnokba, megszólalt a kakas. ⁶⁹A cselédlány azonban észrevette őt és újból odaszólt a körülállókhoz: „Ez is közéjük tartozik.” Ő megint tagadta. ⁷⁰Röviddel ezután az ottlévők megjegyezték: „De bizony, közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.” ⁷¹Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.” ⁷²Tüstént megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” Erre sírva fakadt.

Jézus Pilátus előtt.

15 ¹Kora reggel a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész főtanács döntést hozott. Megkötözve elvezették Jézust és kiszolgáltatták Pilátusnak. ²Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte. ³A főpapok ekkor mindenféle vádat hoztak föl ellene. ⁴Pilátus erre újra megkérdezte: „Nem válaszolsz semmit? Hallod, mi mindennel vádolnak.” ⁵De Jézus nem válaszolt többé. Ez meglepte Pilátust. ⁶Szokásban volt, hogy az ünnep napján szabadon bocsássa azt a foglyot, akit kértek. ⁷Volt a börtönben más lázadókkal együtt egy Barabás nevű. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. ⁸A nép ekkor eléje vonult és kérte a kegyet, amit máskor is meg szokott adni. ⁹Pilátus megkérdezte tőlük: „Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?” ¹⁰Észrevette ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki neki. ¹¹A főpapok azonban fölizgatták a népet, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. ¹²Pilátus ismét megkérdezte: „Mit tegyek tehát azzal, akit a zsidók királyának hívtok?” ¹³Azok újra kiabálni kezdtek: „Keresztre vele!” ¹⁴„De hát mi rosszat tett?” – kérdezte Pilátus. Azok még erősebben kiáltoztak: „Keresztre vele!” ¹⁵Pilátus a nép kedvére akart tenni, ezért szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.

Jézust tövissel megkoronázzák.

¹⁶A katonák a helytartóság belső udvarába vezették őt és összehívták az egész csapatot. ¹⁷Aztán bíborszínű ruhát adtak rá és tövisből font koronát tettek fejére. ¹⁸Majd így köszöntötték: „Üdvöz légy, zsidók királya!” ¹⁹Közben náddal a fejét verték, leköpdösték és térdet hajtva hódoltak előtte.

Jézust keresztre feszítik.

²⁰Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort és saját ruháit adták rá. Azután elvezették, hogy keresztre feszítsék. ²¹Kényszerítettek egy arra menőt, cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki éppen a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. ²²Majd kivezették arra a helyre, melynek Golgota, azaz Koponyahely a neve. ²³Ott mirhával kevert bort kínáltak neki, de nem fogadta el. ²⁴Azután keresztre feszítették és megosztoztak ruháin sorsvetéssel döntve el, kire mi jusson. ²⁵A harmadik óra volt, amikor megfeszítették. ²⁶Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: „A zsidók királya.” ²⁷Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is, egyiket jobbjára, másikat baljára. ²⁸Így beteljesedett az Írás szava: „És gonosztevőként bántak vele.” ²⁹A járókelők káromolták őt és fejüket csóválva mondogatták: „Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten) templomát, ³⁰szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztről!” ³¹Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. „Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. ³²A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk”, mondogatták egymásnak. Ugyanígy szidalmazták azok is, akik vele együtt voltak megfeszítve.

Jézus halála.

³³A hatodik órában sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. ³⁴Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éloi, Éloi, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” ³⁵Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.” ³⁶Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa” – mondta. ³⁷Ekkor Jézus hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. ³⁸Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig. ³⁹Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogyan lehelte ki a lelkét, kijelentette: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” ⁴⁰Messziről több asszony figyelte a történteket. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, a fiatalabb Jakab és József anyja, meg Szalómé, ⁴¹akik már Galileában is kísérték őt és gondját viselték. Rajtuk kívül még sok más asszony is volt ott, akik vele együtt mentek föl Jeruzsálembe.

Jézust sírba helyezik.

⁴²Mikor már estére járt az idő – készület napja vagyis szombat előtti nap volt –, ⁴³jött arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta Isten országát. Bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. ⁴⁴Pilátus meglepődött, hogy már meghalt. Magához hívatta a századost és megkérdezte, hogy csakugyan meghalt-e már. ⁴⁵Amikor a százados útján meggyőződött róla, odaadta a testet Józsefnek. ⁴⁶Az halotti leplet vásárolt, majd levette őt a keresztről és begöngyölte a lepelbe. Azután sziklába vájt sírboltba helyezte, és követ gördített a sír bejárata elé. ⁴⁷Mária Magdolna és Mária, József anyja megfigyelte, hogy hová temették el.

KNB SZIT STL BD RUF KG