Keresés a Bibliában

Jézus Pilátus előtt.

23 1Akkor fölkerekedett az egész gyülekezet és Pilátushoz kísérte őt. 2Ott vádolni kezdték. „Megállapítottuk, mondták, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak és Messiás-királynak mondja magát.” 3Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte ő. 4Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: „Semmi vétket sem találok ebben az emberben.” 5De azok erősködtek: „Tanításával fölizgatja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve idáig.” 6Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából való-e. 7Amikor megtudta, hogy Heródes országából való, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott.

Jézus Heródes előtt.

8Jézus láttára Heródes igen megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert sokat hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára. 9Hosszasan faggatta, de ő feleletre sem méltatta. 10Odajöttek a főpapok és az írástudók is és szüntelenül vádolták. 11Heródes akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. 12Aznap Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előbb ugyanis haragban voltak.

Jézus és Barabás.

13Pilátus ismét összehívta a főtanács tagjait és a népet, 14és így szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam őt, de az ellene fölhozott vádak közül egyben sem találtam vétkesnek. 15Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzám. Láthatjátok tehát, hogy semmit sem tett, amiért halálbüntetést érdemelne. 16Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom.” 17Az ünnep napján szabadon kellett bocsátania egy (foglyot). 18Akkor az egész tömeg kiáltozni kezdett: „Pusztuljon ez! Bocsásd szabadon Barabást.” 19Azt a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe. 20Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. 21De azok egyre kiáltoztak: „Keresztre, keresztre vele!” 22Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszat
tett? Semmi vétket sem találok benne, amiért halálbüntetést érdemelne. Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom.” 23De azok nem tágítottak és hangos kiáltozással követelték, hogy feszítse keresztre. Lármájuk egyre erősödött. 24Pilátus erre úgy döntött, hogy eleget tesz követelésüknek. 25Szabadon bocsátotta azt, aki lázadás, fölkelés és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

A keresztút.

26Miközben elvezették, megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. 27Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta. 28Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt. 29Jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: boldogok a magtalanok és az asszonyok, akik nem szültek és nem szoptattak! 30Akkor majd azt kiáltják a hegyeknek: szakadjatok ránk! És a domboknak: takarjatok el! 31Ha így tesznek a zöldellő fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak?” 32Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt is.

Jézust keresztre feszítik.

33Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették. Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. 34Jézus akkor fölkiáltott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.” Azok pedig sorshúzással megosztoztak ruháin. 35A nép bámészkodva állt ott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak. „Másokat megszabadított, mondták, szabadítsa meg most önmagát, ha ő a Messiás, az Isten kiválasztottja.” 36A katonák is elébe állva gúnyolták és ecettel kínálták. 37„Ha te vagy a zsidók királya, mondták, szabadítsd meg magadat.” 38Feje fölé egy görög, latin és héber nyelven írt táblát tettek: „Ez a zsidók királya.” 39Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” 40A másik ellenben feddő szavakkal rászólt: „Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded? 41Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat sem tett.” 42Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal.” 43Erre ő így felelt: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.”

Jézus halála.

44A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott. 45A Nap elsötétedett és a templom függönye középen kettéhasadt. 46Jézus akkor hangosan fölkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét. 47A történtek láttára a százados Istent magasztalva mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.” 48Az egész tömeg, amely ott volt e jelenetnél és szemtanúja volt a történteknek, mellét verve ment haza. 49Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték el, távolabb állva szemlélték mindezt.

Jézust sírba helyezik.

50Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz ember, aki Arimateából, Júdea egy városából származott, és maga is várta Isten országát. 51Ez nem értett egyet határozatukkal és eljárásukkal. 52Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. 53Aztán levette a keresztről, lepelbe takarta és egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit sem temettek. 54Készület napja volt és már égtek a szombati fények. 55Vele mentek a Galileából jött asszonyok is, hogy lássák a sírt, s hogy hogyan temetik el testét. 56Hazatértükben illatszereket és illatos olajat vásároltak. A szombatot azonban a törvény szerint nyugalomban töltötték.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet