Keresés a Bibliában

Példabeszéd az igazságtalan bíróról.

18 1Egyszer példabeszédet mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. 2„Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentől nem félt, embertől nem tartott. 3Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben. 4Az egy ideig nem akarta. Később azonban meggondolta: noha Istent nem félem, embertől nem tartok, 5mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot szolgáltatok neki, hogy végül is vissza ne térjen és meg ne verjen.” 6Aztán hozzáfűzte az Úr: „Hallottátok, mit mondott az igazságtalan bíró. 7Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni? 8Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?”

A farizeus és a vámos.

9Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte: 10„Két ember fölment a templomba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos. 11A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is. 12Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van. 13A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, csak mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz. 14Mondom nektek: ez megigazulva ment haza, az nem. Mindazt, aki fölmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”

KNB SZIT STL BD RUF KG