Keresés a Bibliában

Az elveszett bárány.

15 1Mindenféle vámos és bűnös jött hozzá, hogy hallgassák. 2A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt: „Ez bűnösökkel társalog és velük eszik”, jegyezték meg. 3Erre a következő példabeszédet mondta nekik: 4„Ha valakinek közületek száz juha van és elveszít egyet, nem Hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja? 5Ha megtalálta, boldogan veszi vállára. Hazatérve összehívja barátait és szomszédait és azt mondja nekik: 6Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat. 7Mondom nektek: éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre.

Az elveszett drachma.

8Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van és elveszt egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki házát s keresi szorgalmasan, amíg meg nem találja? 9Ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait és azt mondja nekik: örüljetek velem, megtaláltam elveszett drachmámat. 10Mondom nektek: éppen így örülnek majd Isten angyalai egy megtérő bűnösnek.”

A tékozló fiú.

11Aztán tovább folytatta: „Egy embernek két fia volt. 12A fiatalabb így szólt atyjához: atyám, add ki az örökség nekem járó részét. Az elosztotta köztük vagyonát. 13Néhány nap múlva a fiatalabb
összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát. 14Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és szűkölködni kezdett. 15Fogta magát, beszegődött egy polgárhoz azon a vidéken. Az kiküldte tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. 16Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de senki sem adott neki belőle. 17Akkor magába szállva így bánkódott: hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek! 18Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és teellened! 19Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. 20Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta. 21Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. 22De atyja megparancsolta a szolgáknak: Vegyétek elő hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut lábára. 23Vezessétek elő a hizlalt borjút és öljétek le. Együnk és vigadjunk, 24hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek. 25Idősebb fia kinn volt a mezőn. Hazafelé jövet hallotta a muzsikát és a táncot. 26Hívta az egyik szolgát és megkérdezte, mi történt. 27Megjött az öcséd, felelte, s atyád leölette a hizlalt borjút, mert egészségben visszakerült. 28Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Atyja kijött és kérlelni kezdte. 29De ő szemére vetette atyjának: nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna. 30Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat parázna nőkre tékozolta, megjött, leöletted a hizlalt borjút. 31Fiam, válaszolta ő, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd. 32Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF