Keresés a Bibliában

A házasságtörő asszony.

8 1Jézus kiment az Olajfák hegyére. 2Kora reggel ismét megjelent a templomban. A nép mind köréje sereglett, ő pedig leült és tanította őket. 3Az írástudók és farizeusok akkor egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak oda és elébe állították. 4„Mester, mondták, ezt az asszonyt éppen most érték házasságtörésen. 5Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyent meg kell kövezni. Te mit mondasz?” 6Ezzel próbára akarták tenni, hogy aztán vádolhassák. Jézus lehajolt és ujjával írni kezdett a földön. 7További faggatásukra fölegyenesedett és így szólt hozzájuk: „Aki bűn nélkül van közületek, az vesse rá az első követ!” 8Aztán újra lehajolt és tovább írt a földön. 9Ennek hallatára azok egymás után eltávoztak, kezdve az idősebbeken, úgyhogy Jézus egyedül maradt az előtte álló asszonnyal. 10Jézus akkor fölegyenesedett: „Asszony, szólt hozzá, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” 11„Senki, Uram!” – felelte. Mire Jézus így szólt: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Jézus a világ világossága.

12Máskor így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” 13Erre a farizeusok megjegyezték: „Te önmagadról teszel tanúságot, tanúságod tehát nem érvényes.” 14Jézus megfelelt nekik: „Még ha magamról teszek is tanúságot, érvényes az én tanúságom, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek. 15Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem és hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. 16Ha pedig ítélek, ítéletem érvényes, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki küldött engem: az Atya. 17Márpedig a ti törvényetek is azt állítja, hogy két ember tanúsága érvényes. 18Én teszek tanúságot önmagamról, és tanúságot tesz rólam az is, aki küldött engem: az Atya.” 19Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?” „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat, felelte Jézus, ha engemet ismernétek, Atyámat is ismernétek.” 20Így beszélt Jézus a kincstárnál, mikor a templomban tanított. De senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.

A hitetlenség büntetése.

21Máskor meg így beszélt Jézus: „Én elmegyek. Ti kerestek majd engem, de meghaltok bűneitekben. 22Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók megjegyezték: „Talán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?” 23De ő megmagyarázta nekik: „Ti innen alulról valók vagytok, én fölülről vagyok; ti e világból vagytok, én nem vagyok ebből a világból. 24Azért mondtam nektek: meghaltok bűneitekben. Ha nem hiszitek ugyanis, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” 25Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” „Az, amit kezdettől fogva mondok nektek” – válaszolta Jézus. 26Sokat kellene még rólatok bírálóan mondanom és ítélnem. De aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” 27Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. 28Jézus tovább folytatta: „Amikor majd fölmagasztaljátok az Emberfiát, akkor meggyőződtök róla, hogy én vagyok és hogy önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire Atyám tanított. 29Aki küldött engem, velem van. Nem hagyott magamra, mert én mindenkor azt teszem, ami neki kedves.” 30E szavaira sokan hittek benne.

Ábrahám fiai.

31Jézus akkor a benne hívő zsidókhoz fordult: „Ha ti kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok, 32megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” 33Ők tiltakoztak: „Ábrahám fiai vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek. Hogyan mondhatod te: szabadok lesztek?” 34Bizony, bizony mondom nektek, felelte Jézus, mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. 35A szolga nem marad végleg a házban, de a fiú mindig ott marad. 36Ha tehát a Fiú tesz szabaddá titeket, valóban szabadok lesztek. 37Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, mégis életemre törtök, mert beszédem nem fog rajtatok. 38Én azt mondom, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit a ti atyáitoktól hallottatok.” 39Azok közbevágtak: „A mi atyánk Ábrahám.” Jézus azonban szavukon fogta őket: „Ha Ábrahám fiai vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett. 40De ti életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot mondom nektek. Ábrahám ezt nem tette. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek.” 41De azok visszavágtak: „Mi nem vagyunk törvénytelen fiak, csak egy Atyánk van: Isten.” 42Jézus ismét szavukon fogta őket: „Ha Isten volna Atyátok, szeretnétek engem is, mert én Istentől való vagyok és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, ő küldött engem. 43Miért nem értitek beszédemet? Azért, mert nem tudjátok meghallgatni szavaimat. 44A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok követni. Gyilkos az kezdet óta. Nem tartott ki az igazságban, mert nincs igazság benne. Amikor hazudik, saját természete szerint beszél. Hazug ő és a hazugság atyja. 45Nekem viszont, aki igazat beszélek, nem hisztek. Ki vádolhat közületek bűnnel engem? 46Ha igazat mondok (nektek), miért nem hisztek nekem? 47Aki Istentől van, hallgat Isten igéire. Ti azért nem hallgattok rá, mert nem vagytok Istentől.”

Jézus előbb volt, mint Ábrahám.

48Erre a zsidók nekitámadtak: „Ugye joggal mondjuk, hogy szamaritánus vagy, és ördögöd van.” 49Jézus tiltakozott: „Nincs ördögöm. Én tisztelem Atyámat, ti viszont gyalázattal illettek engem. 50De én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi és ítéletet mond. 51Bizony, bizony mondom nektek: aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.” 52A zsidók közbevágtak: „Most látjuk, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: aki tanításomat megtartja, halált nem ízlel sohasem. 53Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Minek képzeled magadat?” 54Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném önmagamat, dicsőségem semmit sem érne. Atyám az, aki dicsőít engem. Ti azt állítjátok, hogy ő a ti Istenetek, de nem ismeritek őt. 55Én ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló: hazug lennék. Én azonban ismerem őt, és szavát megtartom. 56Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy láthatja napomat. 57Látta és örvendezett.” A zsidók erre fölháborodtak: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” 58Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” 59Azok köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt, s kiment a templomból.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF