A házasságtörő asszony.

8 ¹Jézus kiment az Olajfák hegyére. ²Kora reggel ismét megjelent a templomban. A nép mind köréje sereglett, ő pedig leült és tanította őket. ³Az írástudók és farizeusok akkor egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak oda és elébe állították. ⁴„Mester, mondták, ezt az asszonyt éppen most érték házasságtörésen. ⁵Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyent meg kell kövezni. Te mit mondasz?” ⁶Ezzel próbára akarták tenni, hogy aztán vádolhassák. Jézus lehajolt és ujjával írni kezdett a földön. ⁷További faggatásukra fölegyenesedett és így szólt hozzájuk: „Aki bűn nélkül van közületek, az vesse rá az első követ!” ⁸Aztán újra lehajolt és tovább írt a földön. ⁹Ennek hallatára azok egymás után eltávoztak, kezdve az idősebbeken, úgyhogy Jézus egyedül maradt az előtte álló asszonnyal. ¹⁰Jézus akkor fölegyenesedett: „Asszony, szólt hozzá, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” ¹¹„Senki, Uram!” – felelte. Mire Jézus így szólt: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Jézus a világ világossága.

¹²Máskor így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” ¹³Erre a farizeusok megjegyezték: „Te önmagadról teszel tanúságot, tanúságod tehát nem érvényes.” ¹⁴Jézus megfelelt nekik: „Még ha magamról teszek is tanúságot, érvényes az én tanúságom, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek. ¹⁵Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem és hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. ¹⁶Ha pedig ítélek, ítéletem érvényes, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki küldött engem: az Atya. ¹⁷Márpedig a ti törvényetek is azt állítja, hogy két ember tanúsága érvényes. ¹⁸Én teszek tanúságot önmagamról, és tanúságot tesz rólam az is, aki küldött engem: az Atya.” ¹⁹Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?” „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat, felelte Jézus, ha engemet ismernétek, Atyámat is ismernétek.” ²⁰Így beszélt Jézus a kincstárnál, mikor a templomban tanított. De senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.

A hitetlenség büntetése.

²¹Máskor meg így beszélt Jézus: „Én elmegyek. Ti kerestek majd engem, de meghaltok bűneitekben. ²²Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók megjegyezték: „Talán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?” ²³De ő megmagyarázta nekik: „Ti innen alulról valók vagytok, én fölülről vagyok; ti e világból vagytok, én nem vagyok ebből a világból. ²⁴Azért mondtam nektek: meghaltok bűneitekben. Ha nem hiszitek ugyanis, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” ²⁵Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” „Az, amit kezdettől fogva mondok nektek” – válaszolta Jézus. ²⁶Sokat kellene még rólatok bírálóan mondanom és ítélnem. De aki küldött engem, igaz, és én azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” ²⁷Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. ²⁸Jézus tovább folytatta: „Amikor majd fölmagasztaljátok az Emberfiát, akkor meggyőződtök róla, hogy én vagyok és hogy önmagamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire Atyám tanított. ²⁹Aki küldött engem, velem van. Nem hagyott magamra, mert én mindenkor azt teszem, ami neki kedves.” ³⁰E szavaira sokan hittek benne.

Ábrahám fiai.

³¹Jézus akkor a benne hívő zsidókhoz fordult: „Ha ti kitartotok tanításom mellett, valóban tanítványaim vagytok, ³²megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” ³³Ők tiltakoztak: „Ábrahám fiai vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek. Hogyan mondhatod te: szabadok lesztek?” ³⁴Bizony, bizony mondom nektek, felelte Jézus, mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. ³⁵A szolga nem marad végleg a házban, de a fiú mindig ott marad. ³⁶Ha tehát a Fiú tesz szabaddá titeket, valóban szabadok lesztek. ³⁷Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, mégis életemre törtök, mert beszédem nem fog rajtatok. ³⁸Én azt mondom, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit a ti atyáitoktól hallottatok.” ³⁹Azok közbevágtak: „A mi atyánk Ábrahám.” Jézus azonban szavukon fogta őket: „Ha Ábrahám fiai vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett. ⁴⁰De ti életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot mondom nektek. Ábrahám ezt nem tette. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek.” ⁴¹De azok visszavágtak: „Mi nem vagyunk törvénytelen fiak, csak egy Atyánk van: Isten.” ⁴²Jézus ismét szavukon fogta őket: „Ha Isten volna Atyátok, szeretnétek engem is, mert én Istentől való vagyok és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, ő küldött engem. ⁴³Miért nem értitek beszédemet? Azért, mert nem tudjátok meghallgatni szavaimat. ⁴⁴A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok követni. Gyilkos az kezdet óta. Nem tartott ki az igazságban, mert nincs igazság benne. Amikor hazudik, saját természete szerint beszél. Hazug ő és a hazugság atyja. ⁴⁵Nekem viszont, aki igazat beszélek, nem hisztek. Ki vádolhat közületek bűnnel engem? ⁴⁶Ha igazat mondok (nektek), miért nem hisztek nekem? ⁴⁷Aki Istentől van, hallgat Isten igéire. Ti azért nem hallgattok rá, mert nem vagytok Istentől.”

Jézus előbb volt, mint Ábrahám.

⁴⁸Erre a zsidók nekitámadtak: „Ugye joggal mondjuk, hogy szamaritánus vagy, és ördögöd van.” ⁴⁹Jézus tiltakozott: „Nincs ördögöm. Én tisztelem Atyámat, ti viszont gyalázattal illettek engem. ⁵⁰De én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi és ítéletet mond. ⁵¹Bizony, bizony mondom nektek: aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.” ⁵²A zsidók közbevágtak: „Most látjuk, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: aki tanításomat megtartja, halált nem ízlel sohasem. ⁵³Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Minek képzeled magadat?” ⁵⁴Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném önmagamat, dicsőségem semmit sem érne. Atyám az, aki dicsőít engem. Ti azt állítjátok, hogy ő a ti Istenetek, de nem ismeritek őt. ⁵⁵Én ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló: hazug lennék. Én azonban ismerem őt, és szavát megtartom. ⁵⁶Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy láthatja napomat. ⁵⁷Látta és örvendezett.” A zsidók erre fölháborodtak: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” ⁵⁸Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” ⁵⁹Azok köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt, s kiment a templomból.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet