Keresés a Bibliában

Jézus szenvedése

Jézust elfogják.

18 1Miután Jézus ezeket mondta, kiment tanítványaival a Kedron patakon túlra. Volt ott egy kert. 2Bement oda tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta, ismerte azt a helyet, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival. 3Akkor Júdás kapott egy csapat katonát, a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat. Kiment velük lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve. 4Jézus tudta mindazt, ami rá várt, eléjük ment hát és megszólította őket: „Kit kerestek?” 5„A názáreti Jézust” – felelték. Jézus megmondta nekik: „Én vagyok.” Júdás, aki elárulta, ott állt köztük. 6Amint tehát azt mondta: én vagyok, meghátráltak és a földre estek. 7Ő újra megkérdezte: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust”, ismételték azok. 8„Mondtam már nektek, hogy én vagyok, felelte Jézus. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket.” 9Így teljesedett be, amit mondott: „Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál.” 10Simon Péternél azonban volt kard, kirántotta, rásújtott a főpap szolgájára és levágta annak jobb fülét. A szolgának Malkus volt a neve. 11Jézus rászólt Péterre: „Tedd hüvelyébe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, melyet az Atya adott nekem?”

Jézus Annás és Kajafás előtt.

12A tiszt csapata élén és vele a zsidó őrség elfogta Jézust és megkötözte. 13Először Annáshoz vitték, Kajafás apósához. Kajafás volt a főpap abban az évben. 14Ő adta a zsidóknak a tanácsot: „Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért.” 15Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel az a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarába. 16Péter azonban kint maradt az ajtónál. A másik tanítvány, a főpap ismerőse, kiment, szólt az ajtónállónak és bevitte Pétert. 17Az ajtónálló szolgáló közben megjegyezte: „Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?” 18„Nem vagyok” – felelte. A szolgák és a poroszlók a parázsló tűz körül álltak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is közéjük állt és melegedett. 19A főpap tanítványai és tanításai felől faggatta Jézust. 20Jézus így felelt: „Én nyíltan beszéltem az emberek előtt. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban semmit sem mondtam. Mit kérdezel engem? 21Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam.” 22E szavakra az egyik ott álló poroszló arcul ütötte Jézust. „Így felelsz a főpapnak?” – förmedt rá. 23Jézus csak ennyit mondott: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?” 24Annás akkor megkötözve elküldte őt Kajafás főpaphoz. 25Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: „Nem vagy te is ennek a tanítványai közül?” 26„Nem vagyok” – tagadta. Erre a főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: „Hiszen ott láttalak vele a kertben.” 27De Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.

Jézust kiszolgáltatják Pilátusnak.

28Kajafástól a helytartóságra vezették Jézust. Kora reggel volt. Azok nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanokká ne legyenek, és így elkölthessék a húsvéti bárányt. 29Ezért Pilátus jött ki hozzájuk és megkérdezte: „Milyen vádat emeltek ez ember ellen?” 30Azok így feleltek: „Ha nem volna gonosztevő, nem szolgáltatnánk ki neked.” 31Pilátus szabadkozott: „Tartsátok meg és ítélkezzetek róla törvényeitek szerint.” A zsidók azonban nem tágítottak: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk.” 32Így teljesedett be, amit Jézus mondott, mikor megjövendölte, milyen halállal hal meg.

Jézus első kihallgatása.

33Pilátus akkor visszament a helytartóságra, hívatta Jézust és megkérdezte tőle: 34„Te vagy a zsidók királya?” Jézus így felelt: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?” 35„Hát zsidó vagyok én? – tört ki Pilátus. „Saját nemzeted és a főpapok szolgáltattak ki nekem. Mit tettél?” 36Jézus így felelt: „Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne kerüljek. Az én országom azonban nem innen való.” 37Pilátus közbeszólt: „Tehát király vagy te?” Jézus ráhagyta: „Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra.” 38Pilátus vállat vont: „Mi az igazság?” E szavak után ismét kiment a zsidókhoz és kijelentette: „Én semmi vétket sem találok benne. 39Az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam a zsidók királyát?” 40De azok újra kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.

Jézus megostorozása.

19 1Erre Pilátus lefogatta és megostoroztatta Jézust. 2A katonák tövisekből koronát fontak, fejére tették és bíborszínű köpenyt adtak rá. 3Aztán eléje járultak és így gúnyolódtak: „Üdvöz légy, zsidók királya”, és arcul ütötték. 4Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: „Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg végre, hogy semmi vétket sem találok benne.” 5Jézus akkor töviskoronával és bíborköpenyben kijött eléjük, Pilátus rámutatott: „Íme az ember!” 6Láttára a főpapok és a szolgák nagy kiáltozásba törtek ki: „Keresztre vele, keresztre vele!” Pilátus ismét szabadkozott: „Vigyétek el és ti feszítsétek keresztre. Én semmi vétket sem találok benne.” 7De a zsidók nem tágítottak: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát.” 8E szavak hallatára Pilátus még jobban megijedt.

Jézus második kihallgatása.

9Visszament a helytartóságra és újra megkérdezte Jézust: „Honnan való vagy te?” De Jézus nem felelt. 10Pilátus erre kérdőre vonta: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy keresztre feszítselek?” 11Jézus csak ennyit mondott: „Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Annak, aki engem kiszolgáltatott neked, nagyobb a bűne.” 12Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. A zsidók azonban fenyegetőzve kiáltották: „Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.”

Az ítélet.

13E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Bírói székébe ült a köves udvaron, melyet héberül Gabbatának neveznek. 14Húsvét készületi napja volt, a hatodik óra táján. Így szólt a zsidókhoz: „Nézzétek itt a királyotok.” 15Azok újra kiáltoztak: „ El vele, el vele! Keresztre vele!” Pilátus megkérdezte: „Királyotokat feszítsem keresztre?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak császárunk.” 16Erre aztán kiszolgáltatta őt, hogy keresztre feszítsék. Azok átvették Jézust és elvezették.

Jézust keresztre feszítik.

17Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, melynek héber neve Golgota. 18Ott keresztre feszítették és két másikat is vele jobb és bal felől, középen pedig Jézust. 19Pilátus táblát is készíttetett és a keresztfára erősíttette. 20Ez volt ráírva: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” Sok zsidó olvasta ezt a táblát, mert az a hely, ahol Jézust keresztre feszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt írva. 21Ezért a zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne így írd: a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.” 22Pilátus elutasította őket: „Amit írtam, megírtam.”

Elosztják Jézus ruháit.

23Jézus keresztre feszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét. Ruháit négy részre osztották, minden katonának egy részt. Köntöse varratlan volt, végig egy darabból szőve. 24Megbeszélték egymás közt: „Ne hasítsuk szét, vessünk rá sorsot, kié legyen.” Így teljesedett be az Írás:
„Elosztották ruháimat maguk között,
és sorsot vetettek köntösöm fölött.”
A katonák így is tettek.

Jézus végső rendelkezése.

25Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. 26Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, ő a te fiad!” 27Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, ő a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.

Jézus halála.

28Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. Ezért, hogy az Írás egészen beteljesedjék, szólt: „Szomjazom!” 29Volt ott egy ecettel telt edény. Izsópra tűztek egy ecettel átitatott szivacsot és szájához emelték. 30Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte a lelkét.

Jézus oldalát megnyitják.

31Készület napja volt. A zsidók tehát kérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vétesse le őket a keresztről, hogy ne maradjanak szombaton a kereszten. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. 32Odamentek a katonák és eltörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt megfeszítettek. 33Mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg lábszárát, 34hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből nyomban vér és víz folyt ki. 35Aki ezt látta, tanúskodik róla és tanúsága igaz. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36Mindez ugyanis azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontját ne törjék.” 37És más helyen: „Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak.”

Jézust sírba helyezik.

38Arimateai József, aki a zsidóktól való félelmében csak titokban volt Jézus tanítványa, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. 39Mire az elment és levette a testet. Odajött Nikodémus is, aki annak idején éjszaka ment (Jézushoz), és hozott mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. 40Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. 41Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig új sírbolt, amelybe még senkit sem temettek. 42Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda helyezték Jézust.

KNB SZIT STL BD RUF KG