Tesszalonikában.

17 ¹Amfipoliszon és Apollónián át Tesszalonikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt. ²Pál szokása szerint bement hozzájuk és három szombaton keresztül vitatkozott velük. ³Az Írásból kiindulva kifejtette és megmagyarázta: „A Messiásnak szenvednie kellett és föl kellett támadnia holtából” , továbbá: „Ez a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek.” ⁴Néhányan hittek közülük és Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak, az istenfélő görögök közül pedig egész seregestül, s az előkelő asszonyok közül is jó egypáran. ⁵A zsidók ekkor féltékenységükben maguk mellé vettek a csőcselékből néhány bűnözőt, és csődületet támasztva izgalomba hozták a várost. Majd Jázon háza előtt csoportosulva megkísérelték, hogy kihozzák őket a nép közé. ⁶De nem találták meg őket, s ezért Jázont és néhány testvért vonszoltak az elöljárók elé.
„Ezek az emberek az egész világon zavart keltenek, kiáltozták, ⁷most itt is megjelentek, s Jázon befogadta őket. Pedig mindannyian a császár rendelete ellen foglalnak állást, mert azt mondják, hogy más a király, mégpedig Jézus.” ⁸Meg is tévesztették a népet és az elöljárókat, akik hallgattak rájuk. ⁹Ezért Jázontól biztosítékot kaptak, s aztán szabadon bocsátották őket.

Béreában.

¹⁰A testvérek Pált és Szilást azonnal, még az éjjel Béreába küldték. Itt megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába. ¹¹Ezek már tisztességesebbek voltak, mint a tesszalonikaiak. Nagy készséggel fogadták az igét, és nap nap után kutatták az Írást, vajon a dolgok valóban úgy állnak-e. ¹²Sokan megtértek közülük, s az előkelő pogány asszonyok és férfiak közül is számosan. ¹³De mikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odamentek és ott is fölizgatták és föllázították a tömeget. ¹⁴A testvérek azonban Pált azonnal útra bocsátották és egészen a tengerig kísérték, Szilás és Timóteus viszont ottmaradt. ¹⁵Pált kísérői Athénig vezették el, majd onnan visszafordultak. Azt az utasítást hozták tőle Szilás és Timóteus számára, hogy mentől hamarabb menjenek utána.

Az areopáguszi beszéd.

¹⁶Amíg Pál Athénban várakozott rájuk, elszorult a szíve a bálvánnyal teli város láttára. ¹⁷A zsinagógában vitába szállt a zsidókkal és az istenfélőkkel, a fórumon pedig mindennap az éppen ott lévőkkel. ¹⁸Egy-két epikureus és sztoikus bölcselő vitatkozni kezdett vele. Volt, aki így nyilatkozott: „Ugyan mit akar ez a szószátyár mondani?” Mások pedig: „Új istenek hirdetőjének látszik.” Jézust és a föltámadást hirdette ugyanis nekik. ¹⁹Erre aztán az Areopáguszra vezették és megkérdezték tőle: „Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? ²⁰Valami különös dolgot hallunk ugyanis tőled. Ezért hát tudni akarjuk, miről van szó.” ²¹Az athéniek mind, meg az ott időző idegenek ugyanis nem töltötték mással idejüket, mint újdonságok elbeszélésével vagy meghallgatásával. ²²Így aztán Pál az Areopágusz közepén szólásra emelkedett: „Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból nagyon vallásos emberek vagytok. ²³Amint ugyanis körbejárva megtekintettem szentélyeiteket, olyan oltárra akadtam, amelyen ez a fölírás állott: az ismeretlen istenek. Nos hát én ezt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek. ²⁴A világot és minden benne lévő dolgot teremtő Isten nem lakik kézzel épített templomokban, hiszen ő a mennynek és földnek Ura. ²⁵Semmiben sem szorul emberi kéz szolgálatára, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet, mindent. ²⁶Ő telepítette le az egy őstől származó emberi nemet az egész föld színén, s megszabta ittlakásuk pontos idejét és határát. ²⁷S mindezt azért, hogy keressék Istent, hátha rátalálnak, míg utána tapogatóznak, hiszen nincs messze egyikünktől sem. ²⁸Benne élünk, mozgunk és vagyunk, amint ezt már egyik-másik költőtök is megmondta: az ő fiai vagyunk. ²⁹Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség emberi művészettel és tervek szerint formált aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló. ³⁰Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság ideje fölött, most azonban tudomására hozza az embereknek, hogy mindenhol mindenkinek meg kell térnie. ³¹Kiszemelt ugyanis egy napot, amelyen igazságos ítéletet ül majd a világ fölött egy arra rendelt férfi által. Erről mindenkinek bizonyítékot nyújtott azzal, hogy föltámasztotta őt holtából.” ³²A halottak föltámadásának hallatára némelyek gúnyolódni kezdtek, mások meg azt mondták: „Erről majd még máskor is meghallgatunk téged.” ³³Pál erre eltávozott közülük. ³⁴Néhányan mégis csatlakoztak hozzá és hívők lettek. Ezek közt van Dénes, az Areopágusz tagja, egy Damarisz nevű asszony és még egypáran.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet