Az apostoli küldetés jelentősége

A küldetés nagysága.

3 ¹Megint csak ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk – mint némelyek – hozzátok szóló vagy tőletek eredő ajánlólevélre? ²Ti vagytok ajánlólevelünk, szívünkbe írva. Ismeri és olvassa azt minden ember, ³mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira. ⁴Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered. ⁵Nem mintha saját erőnkből képesek volnánk valamit is kigondolni magunkról, hiszen képességünk Istentől származik. ⁶Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a Lélek pedig éltet. ⁷Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcába, arcának múló ragyogása miatt, ⁸hogyan ne lenne sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata? ⁹Ha ugyanis már annak szolgálata is dicsőséges, ami ítéletre vezet; mennyivel jobban bővelkedik dicsőségben a megigazulás szolgálata? ¹⁰Sőt, ami ott dicsőséges, ennek túláradó dicsőségéhez képest nem is dicsőséges. ¹¹Ha ugyanis már a mulandó olyan dicsőséges, mennyivel inkább lesz dicsőséges a maradandó!

Az apostoli bátorság.

¹²Mivel tehát ilyen a reményünk, teljes nyíltsággal szólunk, ¹³nem úgy mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó szolgálatának végét. ¹⁴Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig ugyanaz a lepel borítja az Ószövetséget, amikor olvassák, és rajta is marad, mivel csak Krisztusban tűnik el. ¹⁵Sőt mind a mai napig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre, ¹⁶de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a lepel. ¹⁷Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. ¹⁸Mi pedig mindnyájan födetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét és e szemléletében fokról fokra az ő képmásává változunk át az Úr Lelke által.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet